LENTI Város [Barátai] 2875 tag

A település keletkezésének idejéről nincsenek pontos adatok, az első emlékek a római korból valók. Ezt bizonyítja, hogy a közelben halad a Borostyán út, amely Róma felől Szombathely felé vezetett. A rómaiak uralmát a népvándorlás során a hunok váltották fel. A honfoglalás korában már a szláv és a bajor népek éltek itt. A terület nehezen járható, lapályos, mocsaras volt, így feltartóztatta a nyugatról érkező ellenséget.

Lenti kialakulásának valószínűleg első írásos emléke 1172-ből származik. Ekkor kapta Lentit (Nempthi) Hahold ispán, a Bánffyak egyik őse III. Istvántól. Az első oklevéllel is bizonyított említés 1237-ből ered, amikor nevét Németinek írták, talán utalva arra, hogy lakói német telepesek. Neve később módosul, és a múlt század elejéig többféleképpen írták: Nempty, Nymty, Nympty, Nempti, Nemthy stb. alakban fordult elő, és végül a 18. században Lenthyre, Lentire állandósult. A település kornyéke Boleszláv fia, Buzád tulajdona volt, akitől IV. Béla király elcserélte. 1275-ben, mint királyi vadászok faluját említik. A település nagy jelentőségű épülete a többszöri lerombolás, újjáépítés és átalakítás után részben ma is álló vár. A megye egyetlen településén sem maradt fen ilyen állapotú várépület, mint Lentiben. A vár építésének pontos idejét és körülményeit nem ismerjük. Feltételezések szerint a terjeszkedő, gazdagodó Buzád-Hahót család építtette. Valószínű, hogy a tatárjárás (1240-41) utáni évtizedekben keletkezett. IV. Béla király a tatárjárás tapasztalatai alapján sorozatosan adott engedélyt a nagyuraknak várak építésére. A vár később Nagy Lajos király kezébe jutott, aki 1343-ban a várat és az azokhoz tartozó falvakat és birtokokat Hahold István fiának, a királyné főlovászmesterének Lendvai Miklósnak adományozta. Ő és örökösei (akiket később Bánffynak neveztek) évszázadokon át birtokolták.

Az 1343. évi adományozási oklevélben leírták azt, hogy Lentiben és a kornyékbeli 4 faluban templom, Mumorban kápolna van, tehát az egyházi hálózat jól kiépült. A 14. század második felében Lenti már jelentős helységnek számított. Nagy Lajos (1342-82) idejétől erőteljes fejlődésnek indult, főleg az állattenyésztés és a szőlőművelés lendült fel a településen, amelyet már 1381-től mezővárosként (oppidum) említik az oklevelek. Az akkori Zala megyében az elsők között szerepel, mint mezőváros. Albert király halála után a trónviszályok szinterei közé tartozott Lenti is. 1440-ben Czillei Ulrik kezébe került, akitől egy év múlva I. Ulászló ostrommal szerezte vissza. Később az alsólendvai Bánffy családhoz került vissza a mezőváros.Lentit 1524-ben már közel 300 lélek lakta, ezzel zalai viszonylatban népes helyiségnek számított.

A török időkben erős, jól védett vára volt, amely soha nem került a szultán katonáinak kezére. A helység két részre oszlott, Belső- és Külső-Lentire; az előbbi a vár környékét, az utóbbi a tőle nyugatra fekvő, periférikus településrészt jelentette. A belső részben a lakók a fegyverforgatásra is kötelezettek voltak, viszont az úrbéri szolgáltatás terhei alól mentesültek. A jobbágyterheket külső Lenti lakói viselték. Tovább: lásd.: wikipedia