Szász Szilvia [Via]

1980. okt. 1.

november 13.

32

kapcsolatban

Nő

magyar

magyar

csomagolok

Dajkálom az én álomszép kisfiamat, és élvezem az anyaságot.

találok ha szétnézek nagyon

Dilis vagyok de ezt szinte mindenki tudja. Káros szenvedélyem: állandóan
dumálok és imádom az embereket.
Nincs nagyobb félelmem mint azokat elveszteni akiket szeretek. Nincs nagyobb bánat, mint barátban csalódni. Nincs nagyobb erény mint a megbocsátás, nincs nagyobb öröm mint a szeretet.
Igyekszem hinni az emberi jóságban és abban, hogy belül mindenki jó. A rosszindulat nem feltétlen alap tulajdonsága senkinek, ezt csak az élet váltja ki az emberekből. Mint szélvihar úgy robbanok be az életedbe de lehet pont erre a szélviharra vágysz ami kisöpri az életedből a szürkeséget és előhozza a merész színeket! Vad vagyok de sokszor félénk, erős de sokszor sírok, határozott de néha tétova.
Ha a szív úgy érzi nem szeretik akkor mondhat bárki bármit az már csak egy üres burok és már nem tud hinni a jóban.

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pilinszky János

878

Csongrád, Magyarország

6640