Nagy Veronika [Vera , Verocs]

1990. márc. 18.

január 13.

Nagy Veronika

23

egyedülálló

Nő

magyar

magyar, német

Vendégeim haját csinálom

buli,pihenés,kézilabda

kutyus

"…Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük. Gyönyörű hegek.. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni...."

"Szeress vigyázva,
Ne szeress bánva,
Szeress, mert a látszatnak könny lesz az ára..."

Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belöle valamit, még azt is amelyiket elveszítjük.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy álandóan veszekedj, és mérgelődj, ne tedd ezt örülj, hogy vannak szüleid akik szertnek és, hogy van hova haza menny, és légy boldog és örülj az ÉLET-nek.

Akkor a legelviselhetetlen valaki hiánya, mikor melletted ül, de tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

933

Csorna, Magyarország

Berg Gusztáv Szakiskola
középiskola

Eötvös József Ált. Isk.
általános iskola