Kalapos Zsanett [Zsani]

1984. szept. 8.

27

Nő

magyar

magyar, német

A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt.

A sors már csak ilyen, néha ad, néha elvesz, de ne felejtsd el csak akkor ad valamit, ha már annyit elvett, amennyiért érdemes adnia is valamit. Ezért gyakran túl nagy árat fizetünk könnyekkel, fájdalommal, szenvedéssel, pár boldog hónapért cserébe.
..Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez .egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz. hogy valóban erős vagy és valóban értékes."

333

Budapest, Magyarország