Gonosz István [Gonek]

1976. jan. 23.

december 26.

Gonosz István

37

házas

Férfi

magyar

magyar

Az állam és én szoros kapcsolatot ápolunk már több, mint tizenegy éve

Futball és pihenés (a foci után már különösen szükséges lenne, ha a túlzottan "apás" gyermekem erre lehetőséget adna)/nem esik jól, de már beférek az "öregfiúkba"...

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el."
/Radnóti Miklós - Nem tudhatom/

"... Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se élni se nélküled immár"
/Radnóti Miklós - Hetedik ecloga/

"A könnyű álmot anyám naphaladáskor az udvaron
ígérte meg a cöveklábú asztalnál, amely nyári napokon
piros paradicsommal, frissen hámozott uborkával,
mezőségi sajttal vár haza engem; ősszel is vár, olyankor,
ha sírós az idő, a tornác fájáról nézem, és igyekszem
tanulni valamit tőle. Fűzfalábaival makacsul a
földbe kapaszkodik, esőben, jégverésben tisztul, s télen is vár, hóval borítottan, akár egy fehér koporsó."
/Sütő András - Anyám könnyű álmot ígér/

"– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz!…
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!…"
/Sajó Sándor - Magyarnak lenni/

422

Miskolc, Magyarország

Miskolc, Kassai utca