Aladics Henrietta [és Szabó Károly]

1982. aug. 22.

március 16.

30

kapcsolatban

Nő

magyar

magyar, angol

Becsületesen végzem a munkám.

Élem azéletem!!!!!!!!

“Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban
akiktől sosem vártam volna.

Öleltem, hogy védelmet nyújtsak
És nevettem, mikor már nem bírtam tovább.

Szereztem örök barátokat

Szerettem és szerettek,
de sokszor el is utasítottak.

Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.

Ujjongtam a boldogságtól,
habzsoltam a szerelmet
és esküdtem örök hűséget,
de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak

Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben...

...és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.

Sokszor éreztem, meghalok a vágytól
és...

...féltem hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem) !
DE TÚLÉLTEM!

És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem...
és Neked sem ajánlom, hogy ez tedd... ÉLJ!!!

A harcba elszántan kell menni,
Az életet szenvedélyesen átölelni,
Emelt fővel veszteni és merészen győzni,
Mert a világ a bátraké
és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

336

Budapest, Magyarország